Madrid, Madrid, te csodás

Mivel egy-két dolog változott kicsiny hajlékomban illetve elnyerte végleges helyét vagy valami ilyesmit, ezért gondoltam készítek egy újabb vidit. Ismételten az én rendkívül értelmes audiokommentáromat élvezhetitek, de plusz bónusz hogy az egész videó oldalasan van. :$ Szóval ha nézitek vagy a fejeteket döntsétek balra, vagy a laptopotokat jobbra. :D enjoy it :D

Vessünk egy röpke pillantást MADRID METRÓTÉRKÉPÉRE és állapítsuk meg, ez sok és bonyi. (micsoda bermudaháromszög, melyben élünk :D REPTÉR_SULI_HOME)
Szám szerint 12 metróvonal van a sötétkéken át narancssárgától a rózsaszínig mindegyik színnel és számmal ellátva. Ezen felül 3 darab metro ligero vonal (ami nálunk kb a HÉV-nek) felel meg, valamint egy R-el jelzett földalatti vonal, amire nem sikerült rájönnünk pontosan micsoda, mivel mindössze két végállomása van és ennyi.
Ezen felül trillió-millió busz, nos ezekkel eddig kevesebbet utaztunk, elég nehéz átlátni és kikeresni mi hova megy, így inkább metrózunk. Ez egyrészt gyorsabb is, másrészt így elsőre kicsit könnyebben is átlátható. Egyetlen állandó busz járatunk van ez pedig az 567-es járat mely tulajdonképpen már távolságinak számít, s mi ezzel megyünk iskolába. A buszok általában kékre vannak festve olyanra amilyenre nálunk is lesznek, a távolságiak pedig a zöldek. A metrók általában fehérek vagy kékek, vagy ezek kombinációja egy kis pirossal is talán :D
Madrid tömegközlekedése zónákra van osztva, bérletet is eszerint kell venni. A legtöbb busz és a metrók nagy része az A zónában közlekedik ez gyakorlatilag lefedi szinte egész Madridot. A környező kisvárosok, (bár ezt annyira nem vágom mert végül is közigazgatásilag Madridhoz tartoznak),szóval ezek, pl. Pozuelo de Alarcón, ahol a sulink is van már B1, B2 vagy C, D, vagy akár E zónások is lehetnek.  A lényeg olyan mintha mondjuk Budaörsre kéne suliba járni, de mégis valahogy Bp-hez tartozna, csak persze mása környék, Pozuelo de Alalrcón pl. a gazdag negyed. (részletesebben erről később).
Egyébként  a bérlet vásárlás az egy külön történet itt. Szidhatjuk a bkv-t sok minden miatt, de vannak amik Budapest kicsiségéből adódva sokkal egyszerűbbek. Pl a bérletvásárlás is. Itt megjegyezném, 1 hét Madrid lét után, átértékelem elég erősen Budapest hatalmasságáról és a távolságokról alkotott életképem (mára inkább tévképzetem), ugyanis Budapest szerintem jó ha negyed akkora mint Madrid, a közlekedés pdig oyl egyszerű mint elszámolni 1-10ig. Kicsit szemléltetve. Mondjuk az Erzsébet Békásmegyer táv, az másfél óra, és kell mennünk busszal, villamossal, hévvel. egy ilyen távra itt mindenhol metró jár, és kb 12 megállóval egy fél óra maximum 40 perc lenne megtenni.
Madrid egy csöppet nagyobb és spanyol. A közlekedés is. Szóval a bérletvásárlás az nem olyan hogy lemész a metróba, elmész a jegyeshez oszt veszel. Á dehogy kérem. Hispániában a metrónál jegyet tudsz venni ilyet meg olyat is automatából, 10 alkalmasat meg mindenfélét. Bérlete azonban (nagyon logikusan -.-) nem itt árulnak, hanem a tabascosokban. (Ezek tulajdonképpen dohányboltok.) Ezek városrésztől függően vagy minden utcasarkon vannak, vagy kilométereken át egy darab se és lejárhatod a lábad. Ha találsz egyet, akkor se örülj, mert nem biztos ám hogy van olyan bérlet, ami neked kell, vagy hogy az eladó akármennyit is konyít a bérletekhez és ahhoz hogy melyik mire való. Ugyanis van normál, fiataloknak (23 alatti) és gyerek bérlet is. Ezen felül mindezeket zónákra (ezek A-tól E-ig vannak, természetes az E zónába is érvényes bérlet nagyságrendekkel több mint az A zónás.)
Bár a város nagy része, mint említettem az A zónában foglal helyet, így annyira nem gáz, persze a mi oskolánkért már a B1-be kell utazni. „Szerencsénkre” éppen most alakítják át a bérlet rendszert, így a sima papíralapú helyett most épp egy kártya bevezetését tűzték ki célul a diákoknak a spanyolok. Mindez rendkívül spanyolosan működik tehát a régit már nem lehet kapni az újat pedig még nem lehet kapni. Mivel az újfajta fiataloknak szóló bérletet, vagyis a kártyát igényelni kell, leadni papírokat, kitölteni ezt meg azt, fénylépet adni, és várni 15 napot (elvileg 15 napot.) Így az első bérletvásárlás során muszáj volt normál bérletet vennünk, mivel iszonyú sokat utazunk és a 10 alkalmas jegyek, kb 2 nap alatt elutazhatóak.
Egy darab jegy egyébként 2 euró, egy tízalkalmas jegy 12 euró (de ez csak az A zónára érvényes), egy diák bérlet a B1-re lesz majd nekünk 40 euró, míg a normál B1-es amit most vettünk az potom 62 euró volt.
Igen durvák az árak, tudom…


Ezzel szemben viszont a közlekedés elég jó. Mondjuk kicsit máshogy kell kalkulálni mint otthon, mert egy metrómegálló általában 2-3 perc hosszú (tehát sokkal hosszabb mint nálunk) de volt olyan hogy 7-8 percet ment a metró két megálló között. Ez az elején igencsak becsapós volt számunkra, hiszen 5-6 megállóra nem számoltunk 10 percnél többet, mindennel együtt, aztán vagy 20 percig utaztunk minimum. A metróhálózat kiterjedtségéből adódóan az átszállások sem könnyűek, ám könnyen megszokhatóak és megtanulhatóak. Minden jól ki van táblázva így igazából nem lehet eltéveszteni mikor, hol, mire tudsz átszállni, ha odafigyelsz. Egy átlagos csomópontban, ahol mondjuk 2-3 metró találkozik minimum 3-4-5 perc mire átkeveredsz a másik metróhoz,miközben trillió lépcsőn le mész, fel mész, balra fordulsz, le mész, jobbra fordulsz, fel mész, balra fel, megint jobbra le… aztán egyszer csak odaérsz. :D Aztán megállsz a peronon jelzi mikor érkezik a következő szerelvény, várod és egyszer csak a hátad mögül beáll a vágányra. Itt ugyanis másik irányba járnak a metrók legalábbis a legtöbb. Ez először nagyon fura, mivel másik irányból bárnád a metrót, ám szintén hamar megszokható. A metrószerelvények legtöbbje légkondis és tiszták, szépek, a régebbi járatok sem csúnyák vagy koszosak. Az újak amolyan kombinoszerűen végig lehet járni-kelni és nagyon hosszúak. A régiek több szerelvényből állnak, akárcsak nálunk, persze közel sem a szovjet időkből származóak :D
Szinte az összes metróvonalon utaztunk eddig már rövidebb hosszabb időre, legtöbbet a legrégebbi 1-es vonalat használtuk, mely a belváros nagy részét lefedi (erre voltak hosteljeink, ) végállomása, pedig jelenlegi otthonuknál van, az új, épülő, csodaszép Valdecarrosban  (részletek később).
A metróközlekedés és amúgy is minden elég rendezett és kulturált, másrészről viszont nagyon is spanyolos. A metrónál mindenki szigorúan jobb oldalra áll, hagyva magad mellett helyet a „sietőknek”, ha pedig ott állsz baloldalon szó nélkül fellöknek. Kb 2 nap alatt mi is megtanultuk, hogy  mindig jobbra álljunk. A metróknál még késő este is állnak bizti őrök ha szükség lenne rájuk. Itt az élet kicsit más mint nálunk, így az első metrók azt hiszem fél6 vagy 6körül kezdenek járni, egészen hajnali fél2ig. A járatokon (akár busz akár metró) általában nincs óriási tömeg megfelelő gyakorisággal jár minden. A távolsági buszokra (mellyel mi is járunk), szépen sorban lehet felszállni, sőt a buszpályaudvar belső részén is már sorban állnak az emberek senki nem furakszik vagy tolakszik. Buszokra az első ajtón lehet felszállni bérlet bemutatásával, vagy (akárcsak a mertóknál) egy ellenőrző kapun vagy gépbe kell bedugni a kis papír alapú jegyed vagy bérleted. Bliccelni lehetetlen, viszont a bérlet az itteni árakhoz képest tényleg olcsó, a közeledés pedig jó.
Ami vicces és amiért annyira nem járunk buszokkal, az az, hogy a megállóhelyek elég opcionálisak. Megnézed egy busznál, hogy hol jár, hol vannak a megállói, s azt látod mondjuk 14 darab megállója van. Itt megjegyezném ennyi az állandó megállója mint rájöttünk, ezen felül pedig vannak opcionálisak is egy csomó. Suliba menet kb 10 megállót kellett volna mennünk erre mentünk vagy 20at ugyanis sok megállóhelyen le-le intik az emberek a buszt. Ezt eddig nem sikerült megfejtenünk hogy és miért van, de ők spanyolok, talán nem is próbáljuk. A busz se mindig ugyanazon az útvonalon megy, de nevermind, csak álljon meg ott ahol nekünk kell. :D A buszmegállóak sem olyanok mint nálunk, hogy van egy tábla, menetrend és a megálló neve, itt általában egy-egy bódé van valahova belülre felragasztva egy menetrenddel. De az hogy éppen hol vagy, az nem mindig derül ki.
Összességében azonban eléggé élvezhető a madridi tömegközlekedés, s a helyiek igencsak büszkék is rá (tényleg van mire :)), bár időd nagy részét a föld alatt töltöd, akár órákat elmetrózva, hely, ahova ne juthatná el.

Először is igen igen tudom, hogy nem nagyon írok és nagyon sorry mindenkitől, akinek nem válaszolok. Ennek egyetlen oka van, hogy minden percünket szinte az albérlet keresés tölti ki, eddig sajnos eredménytelenül. Ha egyszer lesz albink (most per pill kétlem) akkor leírom a tapasztalatokat, addig inkább viszont nem erről mesélnék.
Hanem jöjjön valami érdekesség, amit napok óta figyelek, s csak itt, csak most, csak nektek, ma egész nap ennek a furaságnak a megörökítését tűztem ki célul.

Első furcsaság, Madridban nincs meleg. Bezony ám!!!  Nincsen! Otthon a jó kis 30 fok itt meg van 25 maximum. (jó nyáron gondolom volt melegebb is :D) De most nem, s ami nagyon fura, hogy nagyon sokára lesz meleg a nap folyamán. Délben még teljesen normális az hogy 18-20 fok van, miközben otthon ilyenkor tetőzik a dolog. Itt kb 3-6 között van a legjobb idő, de sose volt olyan meleg hogy az elviselhetetlen lett volna. Ha pedig nem hiszitek, itt dokumentáltam 4 időpontban a hőmérsékleti adatokat :DD

És tényleg kék. Ez a repülés dolog elég klassz volt így mindent egybevetve. Bár a becsekkolásnál még a cipőm is levetették velem (mert magasszárú -.-), azért simán átjutottunk mindenen és beszálltunk időben. Bár az első felszállás az nem tetszett, mert szerintem szar volt a pilóta, mert így elindultunk és így lifteztünk kb le föl, le föl... Ez nem volt jó, bár Vikivel félelmünkben végig röhögtük. Amúgy vicces is volt :D Megvolt az „AHA” élmény is, amikor egyszerre néztünk fel az övbecsatolós kis ikonra, amiről kb 5 perce magyaráztak. :D
Amúgy tök furi volt, mert felszállás után szerintem 5-10 percre már láttuk a Balcsit felülről, amiről nem akartuk először elhinni hogy a Balcsi. Pedig az volt. Felülről amúgy minden csodaszép, elmondani sem lehet. Magyarországot elhagyva az osztrák hegyek meseszépek, a kis mini felhőkkel felettük. Münchenbe nagyon hamar odaértünk, nem is repültünk túl magasan (későbbiekhez képest) :D. Kaptunk kaját is, sajtos croissantot meg lehetett kérni inni is valamit.
A Müncheni reptér hatalmas, egy része pedig éppen épülőben van, de így is hatalmas. Szép is, bár olyan tipikus visszafogott német egyszerűség jellemezte. Viszont a reptéren volt ingyen kávé, tea, forró csoki, amit szeretnél és amennyi, az önkiszolgáló automatákból, no meg csomó ingyen újság, köztük new york times journalist, meg usa today is.

Innen busszal vittek ki minket a másik repcsiig. A második felszállás sokkal jobb volt, semmi „lifetezés” úgyhogy az mér jó volt. Madrid felé már hosszabb 3 óra volt az út. Kaja itt is volt, méghozzá rizs csirkével, meg borsó, répa meg vmi szósz, meg csoki és üccsi ugyanúgy. :) Finom volt. Madrid felé még szebb volt a repülőút. Sokkal magasabban is repültünk, a felhők felett teljesen, és a lemenő nap fényében a felhők alattunk rózsaszínben úsztak. Viki meg is jegyzete, "a föld felett lebegünk rózsaszín ködben". Még hogy a szerelemre vetítik ki ezt a hasonlatot, pedig ez csak a repülés :D
Aztán besötétedett, a Hold eszméletlenül szép felülről, sokkal fényesebb. Madridot már messziről kiszúrtuk a fényeivel, s hihetetlen látvány volt felülről.  A leszállás itt kevésbé sikerült simára, de összességében az első repülési élmény jó volt, s nem rossz dolog ez. :) Mondjuk a leszállás után kb negyed órát gurultunk még össze-vissza a terminálok között.:D A csomagokat is viszonylag hamar felmarkoltuk s útnak indultunk a metró felé. A tömegközlekedés nem olcsó, 5 euro volt a metrójegy (2 átszállással.)
Madrid metró térképre érdemes egy pillantást vetni, ugyanis a fő metrókon kívül van vmi lightmetro is (ez szerintünk vmi villamos szerű lehet, de majd ma úgy is megyünk vele), és hát nem egyszerű. Viszont gyors, tiszta, halk. Hiába ez már a nyugat…A metrokon való átszállással is sikerült megküzdeni, azért nálunk a deák ahol 3 metró találkozik semmi egy átlagos madridi átszállóponthoz képest. Sok helyen viszont nem volt mozgólépcső így a 30 kilo csomagot ezer lépcsőn kellett le-fel cipelnünk…
végül éjfél körül leszálltunk a metróról és útnak indultunk a hostel felé. Ezt is hamar megtaláltuk, mondjuk a metróból kilépve vicces volt, mert az első látvány ami fogadott minket hogy valaki a téren rosszul van (vagy nem tom) és jön a mentő. Egyébként az este folyamán rengeteg rendőr mászkált erre, meg mentő, láttunk motozást is meg igazoltatást. Lehet nem ez a legjobb környék… A hostelben mindenki jó fej volt meg kedves, a recepciós csávesz sokat segített. A szobánk jó, bár kb 10 négyzetméteren van 4 darab ágy, így hogy bent vannak a bőröndök konkrétan lépni nem tudunk hanem átmászva minden közlekedünk. Viszont van egy saját fürdőnk kb 3 négyzetméter, de van :D viszont egész tiszta a szoba, meg van légkondi is meg tévé.

Este még valami vizet próbáltunk keríteni, amit potom 2.5 euroért sikerült másfél litert. Semmi nem volt már nyitva csak kocsmák de örültünk hogy valahol kaptunk legalább valamit. Első nap tehát nem sokat láttunk Madridból, s jó fáradtan olyan 3 körül kerültünk ágyba. Hamarosan még több info :)

Még némi aggódás a csomagok súlyhatára miatt, és úgy minden miatt... Holnap ilyenkor már javában Spanyolország felé repülünk :)

Bár lenne még több idő... Bár lenne... Csak 3 nap és indulunk!

"- Three days... That makes 4320 minutes... I wish time would stop right now, that it would stay this way forever.
 - They say if you slow your breathing, time slows down. The Hindus say so."

(Mr Nobody icipicit átköltve...)

Hát eljött ez is, s már félig vége is... Már csak három nap, hihetetlen... Hihetetlen hogy elmegyünk, ott leszünk, annyi ideig. Ez még egyelőre annyira álomszerű és szürreális, én ottan? Ugyan már kérlek... :(
Az viszont egyre valóságosabb felfogni, hogy nem leszek itt. Az nem, hogy máshol leszek, azt még nem tudom átérezni, de már most érzem a hiányát mindannak amit itt hagyok. Pontosan érzem mennyire fog hiányozni minden és mindenki akit itt hagyok. Ha csak tegnap a ZP-re gondolok, úristen... Csak ezen a nyáron mennyi jó este kötődik oda... Aztán a Dunapart, a megannyi este, éjszaka s hajnal amit ott töltöttünk sokakkal sokféleképpen. A többi nyári emléket el se kezdem sorolni inkább...

Tegnap 30Y koncert volt, s lejátszották a Városembert is... Tudjátok van az az érzés, amikor mindig olyan álomszerű, olyan hihetetlen aztán az egész egyik pillanatról a másikra kegyetlenül valóságossá válik. Hát ott akkor abban a pillanatban nekem is az lett minden. Az hogy elmegyünk, elmegyek..

"Városba emberek.
Többé már nem laknak.
Pakolok én is és itt hagylak.
Itt hagylak.
Itt hagylak.

Álmokba ragad a nagy élet.
Én sose éltem akkorába,
Hogy azt kéne most beletömni,
Más vánkosába."

1 hét sincs hátra az indulásig, mondhatni minden a finishben van kivéve ezt meg azt. Mert ugye ilyenkor jön a lótás-futás mindenért, ezt intézni, azt intézni, kérdezni, válaszolni, írni... Azt se tudom hol áll a fejem. És mindent tartsak észben! Az én memŐriaközpontommal?! :D Ez képtelenség :D
És még szállásunk sincs...'Semmi gond, őrizzük a pánikot!' :D